Lovagként páncélban s vértben
a haza szeretetét lemérve vérben
Vágok s kaszálok,
Gonosz ellent
magammal, a pokolba
üres fejjel rántok...
Erős emberként a harcban
gyáván hátrálok,
míg meg nem láttam igazát,
s tettem ki nem nyilvánítom,
angyali szózatként
világom kapuára tűzve
hitem láncának kapcsait
végleg összefűzve.
Hartmann
