Csalfa angyal
kitaszított lélek
harcra kelni
egyként félek
félként egynek lenni...
Árnyjáték..
Árnyként, üres bábként lépek
szalmával kitömve belülről
szénné égek..
Szenem új erőt éltet
Erőm él, lelkem Fél,
Létem mégis Kék!
Egét nem takarja el..
Az Állhatatlan Kény..
Angyali szózatot zeng
beleremeg a föld is
a menny kapuján dörömböl,
hangját meghallják
s bebocsátják máris...
Bűnös lelke ítéletre várva
az Úr színe előtt állva
nem bír több fájdalmat
Szárnya szolgáljon.. ezúttal bátrabbat.
Elvéve szabadságát
eret vágnak rajta
Szíve tükre összetört
Halandóként darabjait,
Egy emberöltőn át rakja..
Remegő kezében tartja poharát
Szava megcsuklik
Nyelve megbotlik
A szó mit életre szánt
Ajkáról Szabadon leugrik.
Elszökik , elmenekül
bűnös lélek módjára
Fátylat , ködöt hagyva
időt s kételyt adva
Elmegy s marad
a két út közt ragad
Éber s álmodik
Felhőktől szorítva Napként,
szabadságra vár
a világ Színpadának deszkáin
Új fényt
Éhes lelke Új lényt Vágy.
Tetteit s terheit kihordja
Anyaként gondoskodva,
Fájdalma lelkét tapossa
Szőlőmód préselve
Tüzet éget s Vizet olt
Levegőként teste
Lángolva, földjébe folyt.
Ráront szelíden
utat törve mereven
Lángoló igeként mondatában
tételként tanít
Istenként világában
kényére taszít.
Kedve engedé
s levágja karját
lelkének ujjait elvéve
érzéki szálait végleg megtépve.
Kalapáló szerv, elromlott gép
A földre képként
új időben,
Másként lép.
