Remegő kezében tartja poharát
Szava megcsuklik
Nyelve megbotlik
A szó mit életre szánt
Ajkáról Szabadon leugrik.
Elszökik , elmenekül
bűnös lélek módjára
Fátylat , ködöt hagyva
időt s kételyt adva
Elmegy s marad
a két út közt ragad
Éber s álmodik
Felhőktől szorítva Napként,
szabadságra vár
a világ Színpadának deszkáin
Új fényt
Éhes lelke Új lényt Vágy.
Tetteit s terheit kihordja
Anyaként gondoskodva,
Fájdalma lelkét tapossa
Szőlőmód préselve
Tüzet éget s Vizet olt
Levegőként teste
Lángolva, földjébe folyt.
