Bősz, hangos kiáltásra felébredek
faragják életem művét,
amíg levegőt veszek...
Kalapálva szívem munkálkodik rajta
hogy utam ne érjen véget,
Virága új rügyet bonthasson
S Hitemmel karöltve
szikrája, új tűzként gyúlhasson.
Harcra kelve érte,
Karddal ütök rajta
Rút bitang ki ellenszegül,
a tiszta szívű hangnak..
Erőt s erényt,
száraz, igaz reményt
fáradt szívem elönti a hideg,
utam végét érve
nyugovóra tér be
Eleim csarnokába, büszkén lépve..
Hartmann
