Megérint ajkával

fogával belém mar

szívem tengeréből,

ha tetszik, ha nem,

inni akar.

Szerelmes szavait fülembe súgja 

erőm lassan elszáll

lelkem, testemből

útra kel már

Új tájak, új fények

szememnek tetszetős e hősi élet.

Nem küzdök nem hátrálok

Vérrel váltok szabadságot.

Megérkezve partjára, kikötőm csónakom

álmaim szigetén járva,

új világom földjét látva

míg szemem ellátna..

Én lennék e hon királya?

Erőm fogytán, lelkem hasad,

szívem tengere patakként

medrében kiapad.

Utoljára rám néz

tekintete hívogat

csókot lehel ajkamra,

hogy megváltsa kínomat.

Tisza